Dudu

Nem ám csak talált illetve befogadott cicám van. Az "őslakos" hivatalosan Alex, gyakorlatilag a mindenféle degenerált gügyögésből nyert nevére, a Dudra (vagy Iudu-budu) hallgat. Igazán nagyszerű társ, mindenhova követ a lakásban és a párnámon alszik esténként. A fajtájához hűen ő is vad, de nem agresszív, komolyan sosem támadna rám, viszont az asztal alól igen sokszor levadászta a lábam... De most, hogy van egy másik sziámi is a háznál, engem hanyagol és inkább vele bunyózik, az nem lényeges, hogy ő egy lány és sokkal kisebb nála. Na persze a Didát sem kell félteni, nem egyszer ő volt a kezdeményező fél, ráadásul szemmel láthatóan csak játékról van szó. Még egyik cicán sem keletkezett sérülés szerencsére.

  Annak ellenére, hogy fotogén alkat, utálja a fényképezőt és inkább elfordul, elmegy, eltakarja a fejét a farkával...stb. Egy órákig tartó küzdelem volt az ára azoknak a képeknek, amik itt láthatók róla, de megérte. Nagyon-nagyon jól sikerültek, ezt persze minden elfogultság nélkül mondom! Meg azt is, hogy ő a világ legaranyosabb és legszebb macskája!!!

 Dida

  Ő pedig a Dida. 2008. júliusi születésű a cicus, augusztus végén került hozzánk. Különlegessége, hogy a Dudu unokája. Hogy lehet ez? Nos, a Dudunak volt egy barátnője, az ő gazdija a neten talált a Dudura, én pedig igent mondtam a felkérésre. Az akció sikeres volt, öt kis fiú cica látott napvilágot, közülük az egyik már az első napokban világuralomra próbált törni: megmászta a kosár falát és büszkén nézett le álmélkodó testvéreire. Nem csoda hát, hogy Adolf lett a neve. Mivel ilyen kis életre való, a gazdái úgy döntöttek - bár eleinte egy cicát sem akartak megtartani -, tőle nem válnak meg. Így hát Adolf egyre csak cseperedett, majd eljött az ivaréretté válás ideje. Fordult tehát a kocka, most nem hím sziámit kellett keresni, hanem nőstényt. Most következik az ismerős történet, az akcióért cserébe egy kislány kölyökcicát kaptak az alomból. Na ekkor beszélgettem én a gazdik lányával msn-en és mikor említette, hogy van egy kislány sziámi cicájuk a háznál és nem bánnák, ha elvinné valaki, megragadtam az alkalmat és lecsaptam rá. Az indok nagyon egyszerű: az újdonsült párom féltékeny volt a Dudu és köztem lévő ember-állat kapcsolatra és ő is szeretett volna egy babacicát. Így hát elmentünk érte. A várakozásnál több kiscica volt ott, Didán kívül 3 még kisebb fiú, akiket persze szintén szívesen hazahoztunk volna, de nem akartunk tobzódni.

  Dida nagyon aranyos volt, a Dudu persze egyből fújt rá, mint betolakodóra, a kiscica meg inkább csak próbált fújni... Az első éjjelen lepisilte a felfújható matracunkat, amin a szobafelújítás miatt aludtunk és ami ráadásul nem is a miénk volt. Aztán később kilukasztotta a karmával, úh kénytelenek voltunk venni egy újat, ahogy a kölcsönkapott pumpából is, mert az is tönkrement... Aztán csak megbarátkoztak és most már elválaszthatatlanok a Duduval. Néha féltékeny is vagyok, hogy már-már jobban szereti és több helyre követi őt, mint engem.

Együtt